És még a kocsimat is lefoglalták. Egyszerűen hihetetlen, Nadja szerint depressziós lettem. De persze ő még fiatal, nem érezhetett ilyet.Fél órája gyaloglok itt a semmi közepén lévő erdőben, mindenem szétázott és a szél is folyton az arcomba fújja a nedves hajam. Ami persze mindig rá is tapad, és ez így még fusztrálóbb. Nincs kedvem haza menni hozzá. Nem fogják fel hogy el kell költöznünk.A város amiben lakunk túristalátványosság lett, mindenki a mesebeli lényekkel akar találkozni. Meg még hogy vegetáriánus vámpírok. Senki sem bír ellenálni annak a bódító, tökéletes, édes és zamatos illatú természetes táplálékforrásnak, mely minden emberben ott áramlik. Egyszerűen elveszi az "ember" eszét. Ahogy az oroszlán is bármikor megvadulhat, senki sem tudja legyőzni az ösztönét. Még én sem. Nadja egyszerűen nem tudja felfogni mitől vagyok ilyen magambafordult, mégis megszokta már, ő nem ismert a történtek előtt,ő csak ilyen életuntnak ismert.
12 röpke éve, amikor még Spanyolországban laktam szerelmes voltam. Azthiszem az szerelem volt, de végül mégis az ösztönöm diadalmaskodott. Jesse a világ legtökéletesebbje volt, sokra vihette volna ha fél tőlem. De nem félt, szeretett és ez okozta a vesztét. A mosolya érzelmileg megvadított, a szemei lenyugtattak. Azok a szemek melyeket többé nem láthatok. Azok a gyönyörűen mélykék szemek azon a arcon. Azon az arcon mely napsütötte volt, tökéletes formájú enyhén rózsaszínes ajkakkal. Az az arc amit gyengéd hullámokkal teli sötétbarna haj keretezett.A természetében sem találtam hibát, mindent higgadtan kezelt. Minden dühkitörésem, és a szemében sosem láttam félelmet csak tiszta szívű szerelmet és vágyakozást. De talán igaza lehet Nadjanak, elvégre az elmúlt 12 évben minden nap rá gondoltam és rendszerességgel pusztítottam az erdőt. Minden második héten szombaton, és minden vasárnap megbántam. Mindig mentem és hoztam új fákat.
Én 3 évig bírtam ezt a "vegetáriánusságot". De ez olyan furcsa kifejezés. Nem is a vegetáriánus voltam, inkább csak emberrel éltem együtt, és amikor aludt csillapítottam étvágyam. Nadja másfél éve hajtogatja, hogy menjünk el Forksba hátha van valami igazságalapja annak a könyvnek am megnehezítette az életünket. Úgy megnézne egy vérfarkast. De Nadja ilyen, és nem fogja fel, hogy mivel it Volterrában nincs semmi féle Volturi, valószínűleg Forksban sem lesz semmi féle vérfarkas.. De tulajdonképpen engem is érdekel kicsit mi lehet Forksban. Ha esetleg odaköltöznénk... Elég nyugis lehetne az élet. Bár itt Volterrában, minden csatornában és sötét sikátorban keresik a Nagy Volturit az emberek, ebből kifolyólag az a kis falu is tele lehet oda nem illőkkel.
Olyannyira a gondolataimba merültem, hogy már szinte az erdő másik szélén jártam. Így lyukadtam ki ide erre a sziklára, mellettem egy patakkal és tisztással.Hirtelen fordult meg a szélirány, eddig észre se vettem ezt az illatot. Kifejezetten finomnak hatott, és túl közelről jött. Egy kislány szaladt felém, szőke fürtökkel és sírva. Elkezdtem hátrálni de az ösztönöm már beindult, nagyon nincs önkontrollom.De egy gyönyörű ártatlan kislány megölése végig kísértene, egész hátralevő létezésemben. Megpróbáltam kiűzni az illatot a fejemből és nem lélegezni. Ledermedtem a kislányon és reflexből mégiscsak beszívtam a levegőt. A kislány szőlőillata mellet egy ismerős illatot éreztem, majd egy rámtelepsző nyulagmi hullám ejtett rabul.Becsuktam a szemem és hallottam lépteit, lélegzetét éreztem a hátamon, majd kezét a karomon.Aztán leguggolt és kitárta karjait. Én csak néztem, hogy mégis mitcsinál.
- Szia Lindsay.- szólt Nadja majd éreztem ahogy a szipogó kislányt nyugtatja a karjaiban, és hallottam, hogy velem ellentétben ő lélegzik.Nem tudtam elhinni, egyáltalán hogy kerül ide.
-Keira, szerintem most siess haza. Öltözz át és fürödj meg. Hazakísérem Lindsayt és otthon mesélek neked.
Eindultam, eleinte sétáltam majd futottam, ugráltam a fák ágain. Elértem az erdő szélét, utána a város falait.Megbámultak a kapuőrök.
"Milyen ragyogó, csak miért ilyen mocskos. Lehet, hogy valaki az erdőbe vonszolta és az elől fut. Ilyen szép lányt ritkán látni."
"Biztos valami drogos. Tuti, hogy az erdőben valami drogos dologa keveredett, azért ilyen zihált a kinézete. Bár mondjuk elég szép lány. Elég szemrevaló.
Remélem látom még, szolgálaton kívül lennék, már magamon tudnám."
Megszoktam már az ilyen gondolatokat. Folyton hallom azoknak a vén szivaroknak a gondolatait akik mellet elmegyek.Most viszont már alig várom, hogy hazaérjek. Otthon vár a két kishúgom, és Nadja tesója is. Ő szintén megnyugtathat majd.Semmi mást nem akarok csak végre felmenni a lépcsőn és zuhanyozni, majd meghallgatni Nadjat. A vízcseppek hallgatásával játszom, csöpp csöpp csöpp.
-Hé Najda! Odaértél ugye? Soha az életben nem bocsátotta volna meg magának. Szegénykém..Figyelj Nadja tényleg komolyan gondolkozzunk el ezen a költözés dolgon..Én is szívesen elmennék Forksba, hidd el. De mégiscsak lehet hogy Keirának van igaza, és ott se lenne jobb mint itt.-hallottam meg lentről.
"Forks... keressetek lakást. És Eff, lefoglalták a Q7-em. Feketét szereték.-vigyorogtam magamban-Mellesleg küldd el Naomit papírokért és kérd meg, hogy minden Volterrához köthető régi papírunkat szedje össze és tüntesse el. Úgyis szeret illegális dolgokat csinálni.Mondj meg Nadjanak ha nem akar ne mondjon semmit, és hiányzik az iskola"- szuggeráltam Effy felé.Nem csak olvasni tudok a gondolatokban, a saját gondolataimat is meg tudom osztani adott személlyel vagy személyekkel.És mondjuk nem utolsó sorban befolyásolni tudom a gondolatokat. Hallottam, hogy Eff visszajelez egy okéval, utána elmondja Nadjanak hogy mit üzenek. Naomi már elis indult az én kocsimmal, hogy elbűvölje szegény Paolot, aki kénytelen lesz neki 2 napon belül iratokat gyártani számunkra.
Szeretek "aludni". Miután zuhanyzotam belebújtam az ágyamba. Betakaróztam és lehunytam a szemem. A gondolatmanipuláló adottságomnak hála, újra fel tudom idézni magamban milyen érzés amikor fáradtan fázva befekszel a meleg ágyba és lehunyod a szemed. Teljesen élethű, majdnem elhiszem hogy alszom, főleg amikor "álmodom". Hallottam ahogy nyílik az ajtó, és éreztem ahogy átjárja a szobámat a liliomillat.
"Keira kelj fel. Szeretnék neked elmondani valamit. Azt, hogy miért szeretnék ennyire Forksba menni már másfél éve. Keira szivem ébresztő."
Nadja gondolatai sunyin és alattomosan kúsztak be Spanyolországba, a háztetőre, a napsütésbe, Jesse mellé. Bágyadtan néztem rá, már amennyire lehet egy magamfajta bágyadt. Most figyeltem fel arra, hogy Nadjanak nem mélyvörös a szeme, inkább sötét bíbor. Összezavarodva és kérdőn néztem rá.
-Figyelj Keira. Tudom, érzem, hogy van valami Forksban. Az egész történetnek kell, hogy legyen valóságalapja. Amióta elolvastam a könyvet, én nem akarok szörny lenni. Nem tudom megszámolni hány embert öltem meg. Nem tudok azzal a tudattal élni, hogy csak azért öltem embert mert finom illata volt. Mert őrjítően, észveszejtően finom, csábító illata volt. Mikor valaha énis és Eff is emberek voltunk. Ha te nem vagy én meghalok. Ha te nem vagy megölöm Effyt. Tökéletes életem van, egyedül Lance hiányzik nekem. Tökéletes életem lenne ha nem gondolnék másfél éve folyamatosan, nap mint nap arra, hogy vajon ki vesztette el a szeretteit miattam. Megöltem egy medvét egy hete. Tegnap és ma is öltem egyet. Egész finomak. Bár először féltem a medvétől. Ne nevess ki iszonyatosan féltem. Leblokkoltam, eszembe jutott Lance és az ha te nemvagyok énis ott halok meg. De te ottvoltál. Keira iszonyatosan szeretünk, ha én el tudom nyomni az érzéseim Lance iránt neked is sikerül kiverned a fejedből Jesset. Forksal együtt új életet kezdünk.
- Persze neked könnyű. Ha akarod semmit se érzel.
Lépteket hallottam és a liliom most naranccsal keveredett.Majd a liliom elhalványult. Tudtam, hogy húgom épp most hajol az arcomba. Mindjárt puszit is kapok. Na tessék megmondtam, akaratlanul és elmosolyodtam.
- Talia, mielött megszólalsz, egy perced van hogy elhagyd az aurám.-mondtam és Taliát teljes erőmmel vasmarkaim közé kaptam, teljesen a mellkasomhoz húzva.Majd miután félpercig vergődött, eszébe juttattam milyen érzés amikor csikiznek, elég elevenen. Szegénykém mégjöbban, visítozva vergődött. ELengedtem és mire kifújta magát Eff és Naomi is a szobámba jöttek. Igazi illatkavalkád, liliom, narancs majd ujonnan érkezett rózsa és almás fahéjas illat.
- Keira. Szeretnénk veled beszélni. Athiszem Nadja elmondta, hogy miért is költöznénk Forksba. Egy TELJESEN ÚJ életet szeretnénk. Veled.
2009. szept. 8.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)